Ma megint pörgettem kicsit, hogy kipróbáljam az újonnan készített csúcsaimat. Tegnap gondom volt a nem ehhez a munkához való forgatóval ezért készítettem egy újat, meg egy másik betétet a cserélhetős forgócsúcsba. Ez már úgy készült, hogy kívülről is tudok rá csavarni valamit ha kell.
Ma már "nagy rutinnal" fogtam hozzá a tegnap előkészített anyaghoz. Berajzoltam a befogási pontokat mindkét végére az anyagnak.
Csúcsok közé fogtam és nekiláttam az esztergálásnak.
Amikor az első oldal majdnem kész volt rájöttem, hogy nem vagyok én olyan ügyes, hogy holker késsel szép egyenletes felületet tudjak esztergálni. Szerencsére volt a fiókban egy gyorsacélom amit hántoló késnek szántam. Erre hegesztettem egy 12-es csavart befogónak a Kálmántól kapott Elga elektródával. Eddig még egy ilyen hegesztés sem tört el.
Az új késsel már elég jó lett a felület, de csiszolni azért ezt is kellett. Mivel nem körkörös az anyag ezért tegnap csak kézzel csiszolgattam, de ma eszembe jutott, hogy miért ne próbálhatnám meg a csiszolást a sablonnak használt korongcsiszolómra rátett vászonnal. És sikerült, bár ez sem veszélytelen. A képen nem látszik, de a tárcsát a késtartóra támasztottam és a csiszolóvásznat kézzel feszítettem rá.
Amikor kész lett mind a három oldal, tokmányba fogtam és kiüregeltem a mécses helyét.
Megfordítva egy facsapra húztam és csúccsal megtámasztva megesztergáltam az alját.
Még egy kis kézi finomcsiszolás (600-as papirral) és rongykorongos viaszolás, polírozás.
Az elkészült darab jobban tetszik mint a tegnapi.
A kettőt összehasonlítva látszik is a különbség, bár a képen a felületi eltérés nem látható, de a második szerintem lényegesen jobban sikerült.
