Kiscsiszi, Kovi: köszönöm.
Nos, az eredményt már láttátok, most térjünk át a készítés menetére, aminek 10 képét az alábbi 3 montázsban foglalom össze.
Most leszabályoztam kívül és mindkét végére 112 mm-es csapot vágtam a legnagyobb tokmánypofámhoz. Nagy szerencsémre (meg a már mutatott korábbi kísérlet tapasztalatából tudva) a 112-n belül maradt még elég hús, amibe aztán a talpat lehet beragasztani.
A csapokkal megfogva kiüregeltem egyik, majd másik oldalról a váza belsejét. Így legfeljebb csak fele mélységig kellett az üregelőkéssel benyúlkálni! A teljes mélység egybe üregeléséhez nagyobb, sokkal erősebb késem kellene legyen, meg könnyebb is ez a kétoldali közelítés. Vigyázat! a leendő alakot lényegében az üregeléssel kellett megadni. A külső befejezés a kész üreghez igazodik.
Megcsináltam a talpat és azt összeragasztottam a testtel. Persze az összeragasztás előtt a talp alját teljesen készre csiszoltam, hisz erre többé lényegében már nincs lehetőség, illetve a talp tetején készre üregeltem és csiszoltam a váza leendő belső legalját, hisz a nagy mélységbe nyúlkálva később ez gyakorlatilag nem ment volna.
Olajozás lenolajjal.
Mivel sajnos a ragasztás nem lett mindenhol teljesen tökéletes, ahol ez engem zavart, ott a réseket feltöltöttem olvasztott sellakkal, annak fölöslegét levakartam, majd 240-320-400 újracsiszoltam a vakarási nyomok eltüntetéséhez. Fontos, hogy olajozás után mentem a sellakkal: így az a felület rostjaiba nem tudott beülni és nyomot hagyni.
Végül újraolajoztam.
Most nézegetem.
A méretre és szögbe vágás február 22-én volt, a készre esztergálás, olajozás március 2-án és ma (03-03) még elintéztem a sellakkos hézagkitöltést.