Felületkezelés.

[Pozsi]

Sziasztok!

Én méhviaszt használtam a kulacsok belső felület kezeléséhez.
Mivel a méhviaszt meg lehet enni, gondolom sok mellékhatása nem lehet.

[kiscsiszi]

Sziasztok!

Ne haragudjatok, lehet erről már volt szó, csak most nem találom: amikor lenagyoltok egy darabot, de úgy érzitek, félre kell rakni száradni, hogyan jártok el?

1. Olajozzátok a félkész darabot (pl. lenolaj)
2. Gondolom saját forgácsában hagyjátok száradni. Időről időre azért lecserélitek a forgácsot?

Úgy jártam, hogy lenagyoltam egy jó nagy ecetfa darabot, kb fél cm vastagságra (jó vizes volt), leolajoztam, majd saját forgácsában eltettem kb. 2 hónapja
Időről időre megforgattam alatta a forgácsot (nem cseréltem szárazabbra, csak átforgattam), majd a hétvégén elővettem a tálat, kitettem a gyalupadra, mert úgy éreztem, már kellőképpen száraz, de azért hagyom a levegőn "párologni" egy napot. Sajnos megrepedt a szájánál, több részen is.

Vajon a felül elmondottak alapján mit ronthattam el?
(Türelmetlen voltam?)

Köszönöm a válaszokat előre is!

[kovi]

Szia Pozsi!

OK, a méhviasz lehet ehető, de én nem ezt találtam problémásnak.
Én azt nem értem, hogy mi a lényege a felmelegített parafin olajnak?

Nem hiszem, hogy a parfin olaj azért mert felmelgítik, megoldja a fa impregnálásának problémáját.
Ne vedd ezt kötözködésnek, (más topikban is olvastam erről az elmúlt hetekben), csak jó lenne, ha megszűnnének a fórumon terjedő teljesen bizonytalan infók.

Ráadásul számomra az is érthetetlen, hogy miért öntöttél még forró viaszt, a forró parafin olajos kulacsba.
Mi volt egyáltalán a forró olaj szerepe?

Üdv

Kovi

[kovi]

Szia Kiscsiszi!

Én Fakéz és Mikapu által javasolt és kipróbált módszert használom.
Eddig ez vezetett a legjobb eredményre. A kinagyolt tálat ipari faragasztóval bekenem, majd peremével lefordítva elteszem pár hónapra valami jó hűvös helyre.

A ragasztótól megmarad a fa páraáteresztő képessége, de jelentősen lelassítja azt. nagyon ügyelj az egyenletes falvastagsára. Azt javaslom, ne hagyd túl vastagra, (legyen 3cm alatt) mert akkor 90 %, hogy elreped.

Az Unimaxon vásároltam pár ezer ft-ért nedvességmérőt. megmérem a fa nedvesség tartalmát a bekenés előtt, majd följegyzem valahová. Így pontosan tudom , mennyit száradt a faanyag.

Több infót kérj a fentebb említett fórumtársaktól.

üdv

Kovi

[Mikapu3]

Kiscsiszi: Igen, a ragasztós bekenés eddig nekem valóban bevált. Az is jó benne, hogy mikor a ragasztó ráköt, átlátszó lesz. Nem kell rá újságpapír! Igaz, a megkötött ragasztó míg le nem forgácsolod, jól eszi a kés élét.
Ha meg akarod spórolni a nedvességmérőt, akkor mérd meg a tárgy súlyát mikor megkötött rajta a ragasztó, majd ismételd a mérést hetente és jegyezd fel pl. a tárgyba tett papírra ennek eredményét. Még grafikont is rajzolhatsz belőle. Mikor a súly nem csökken tovább, jöhet a készremunkálás. Persze mikor a műhelyből a készt a szobába viszed, némi további deformációval ismét számolhatsz.

[kiscsiszi]

Köszönöm uraim, kipróbálom a faragasztós módszert!

[Pozsi]

Szia Kovi!


Több mint egy hónapja kérdeztem meg itt a fórumon, hogy ki mit javasol és nem kaptam rá javaslatot, segítséget.
Van, hogy az ember kínjában mindent kipróbál.
A forró olajnak a használatát meg tudom magyarázni, de semmi sem támasztja alá a jogosságát.
A forró olajat, egyrészt már előtte én is próbáltam Medvegy János tanácsára másrészt a neten keresgettem igaz, hogy csak korsókat és poharakat találtam, de azokat olajjal kezelték.
Egy előnye talán az, hogy a forró olaj felmelegíti a fát és nem a beleöntött viasznak kell azt megtenni, így talán mélyebben átitatódik viasszal a fa.

[Robo]

Sziasztok!

A fórró viasszal kapcsolatban eszembe jutott valami. Egyszer voltam itt a Mollenhauer hangszergyárban, ahol főleg fafúvós hangszereket készítenek. Ott tudtam meg, a fahasábokat megmunkálás előtt egy tartályban nyomás alatt parafinnal telítik. Csak ezután esztergálják. Az ok, a fa pórusait tömítik ezzel, ami lényeges mivel a hangszerben levegő áramlik.
A megmunkált fa felülete nagyon szép volt, mindenféle csiszolás és felületkezelés nélkül. Csiszolni egy ilyen fát nem is nagyon lehet, a csiszoló anyagba beleragad a fürészpor. Igen jó késekkel dolgoznak szerintem.

Talán ennek hatására régebb én is fürdettem a munkáim olvadt viaszban, de már a kész darabokat. Ma már nem teszem, mert nincsenek jó tapasztalataim vele. Vigyázni kellett, ha túl forró a viasz a fa megsötétedett, akár meg is éghet. A kezelt fa volt jól nézett ki egy darabig, de pl. ha víz érte a darabot az meglátszott rajta, világos foltok lettek ahol a cseppek voltak.
De persze ez egy kulacs belsejében nem probléma.

Azóta szinte csak olajozok, mivel a legszebb felületet olajozással kapom. Ha magas fényt akarok akkor használok karnauba viaszt. Az olajozott felület sokáig szép, és felújítani is egyszerű. Csak át kell húzni egy olajos ruhával.

A kulacs belsejéhez szerintem is az olvasztott viasz a legkézenfekvőbb megoldás. Tipp, a fát hozzá akár mikróban is elő lehet melegíteni. Aki nem próbálta még annak mondom, csak kis teljesítményen (pl. olvasztás) és fokozatosan, figyelve mennyire melegszik.

Bocs ha kicsit hosszura nyúlt.
Üdv, Robo

[kovi]

Szia Pozsi!


Persze én is ismerem "az ember kínjában mindent kipróbál" effektust. Sajnos itt a fórumon is - mint utólag kiderült-sok butaság terjedt. Ezért gondoltam, hogy beszéljünk erről egy kicsit.

Biztos tudod, ha időm engedi, akkor én járok kézműves vásárokba. Az általam készített és felolvasztott parfinban kifőzött poharakról igazából csak jó visszajelzéseket kaptam.

Vannak akik az olcsóságra törekszenek és csak bekenik valamilyen olajjal a fát. Még mindíg találkozom a lenolkencés megoldással. Ezek a pld. poharak sokkal silányabbak, impregnálról gyakorlatilag nem is beszélhetünk. Ismétlem, nekik az olcsóság számít, nekem a jóhírem.



Üdv

Kovi

[Pozsi]

Szia Kovi!

A poharaidat szilárd paraffinban főződ ki? Mennyi ideig főződ? Milyen paraffint használsz ? Hol szerzed be?
Ismerőseim folyamatosan bombáznak azzal, hogy csináljak nekik kis pálinkás poharakat, eddig azért hárítottam el, mert az egyik alkalommal így jártam egy kis pálinka felszolgálását követően:

Azóta mindig felhívom mindenki figyelmét arra, hogy csak dísznek jó.