Kiscsiszi, Kovi: köszönöm.
Nos, az eredményt már láttátok, most térjünk át a készítés menetére, aminek 10 képét az alábbi 3 montázsban foglalom össze.
Tehát levágtam a pallóból a talpnak valót, majd a többit felszeleteltem és szögbe vágtam. Ekkor nekiláttam a ragasztgatásnak, amiből az 1. és a 3. könnyű. A 2. a nehezebb eset. Ehhez 2 segédet készítettem (némi OSB és rétegeltlemez csík). A lényeg, hogy ez 2 darab. Közéjük téve a 2-2 már összeragasztottat, a segédekkel és szorítókkal oldalról annyira szorítottam, hogy a ragasztási felület alul teljesen zárjon, felül pedig éppen megnyíljon. Eztán a 2 másik szorítóval a gerincet a munkaasztal lapjához szorítottam annyira, hogy felül is éppen jól zárjon. Persze a 3. előtt egyengető gyalun egyengettem a pontos illeszkedéshez. Az egykezes szorítók e műveletekben nagy segítségemre voltak, a hagyományos csavarossal ezt nem tudtam volna megcsinálni.
Már többen látták, hogy kis asztali gépem és kicsi tokmányom van, tehát kívülről nem tudtam megfogni az összeállított "csövet". Így segédfát tettem középre (tokmánnyal és csúccsal fogva), majd ehhez egyforma vastagra fűrészelt távtartócskákat ragasztottam 4 oldalon a tokmány végen, azon az oldalon vékonyka, a csúcs oldalon erősebb ékekkel egyrészt központosítottam, másrészt rögzítettem a "csövet". Most leszabályoztam kívül és mindkét végére 112 mm-es csapot vágtam a legnagyobb tokmánypofámhoz. Nagy szerencsémre (meg a már mutatott korábbi kísérlet tapasztalatából tudva) a 112-n belül maradt még elég hús, amibe aztán a talpat lehet beragasztani.
A csapokkal megfogva kiüregeltem egyik, majd másik oldalról a váza belsejét. Így legfeljebb csak fele mélységig kellett az üregelőkéssel benyúlkálni! A teljes mélység egybe üregeléséhez nagyobb, sokkal erősebb késem kellene legyen, meg könnyebb is ez a kétoldali közelítés. Vigyázat! a leendő alakot lényegében az üregeléssel kellett megadni. A külső befejezés a kész üreghez igazodik.
Megcsináltam a talpat és azt összeragasztottam a testtel. Persze az összeragasztás előtt a talp alját teljesen készre csiszoltam, hisz erre többé lényegében már nincs lehetőség, illetve a talp tetején készre üregeltem és csiszoltam a váza leendő belső legalját, hisz a nagy mélységbe nyúlkálva később ez gyakorlatilag nem ment volna.
Innét jött a munka örömtelibb, látványosabb, az eddigiekhez képes gyorsabb része, elérkeztem az aratáshoz. Lünettával megtámasztottam, s kívülről befejeztem az alakot. Közben a lünettát egyszer odébb kellett tenni. Végén levéve a lünettát 400-as papírral eltüntettem a lünetta-kerék enyhén, de mégis látható nyomát. Olajozás lenolajjal.
Mivel sajnos a ragasztás nem lett mindenhol teljesen tökéletes, ahol ez engem zavart, ott a réseket feltöltöttem olvasztott sellakkal, annak fölöslegét levakartam, majd 240-320-400 újracsiszoltam a vakarási nyomok eltüntetéséhez. Fontos, hogy olajozás után mentem a sellakkal: így az a felület rostjaiba nem tudott beülni és nyomot hagyni.
Végül újraolajoztam.
Most nézegetem.
A méretre és szögbe vágás február 22-én volt, a készre esztergálás, olajozás március 2-án és ma (03-03) még elintéztem a sellakkos hézagkitöltést.
