Nekem van egy élet-szemléletem, vagy ars-poetica-m, vagy nevezzük bárminek.
Én mindig azt vallottam, hogy ha a meglévő eszközzel elértem az aktuális határaimat, akkor lépek feljebb.
Valószínű, hogy 17 év zenélgetés után, most már megfelelő alázattal és tudással a kezembe vehetnék egy Fendert, más kérdés, hogy most éppen nem aktuális a dolog, zenekar hiányában.
Így vagyok az esztergálással is: még nem értem el a határaimat a jelenlegi gépemmel, mert még mindig nagyon sok dolog van, amire figyelnem kell, amit tanulnom kell, tehát egyenlőre nem váltok, holott tudom, néhol meg van ezáltal kötve a kezem.
A késekkel is így vagyok. Most tanulnom kell ezekkel, hogy biztosan léphessek egy magasabb szintre, ha eljött az idő.
Tehát igen: nevezzük elodázásnak, de ez egy tudatos dolog.
Na, ma is kibölcselkedtem magam.
