Szárítási eljárások.

[Robo]

Sziasztok,

a fa szárításával kapcsoaltban szokták mondani, megfelelő körülmények között oldalanként 1 cm vastagságot szárad a tömör fa évente.
Ebből ki lehet kalkulálni mikor lehet a frissen szerzett anyagnak nekiállni. Magamból kiindulva tudom, nehéz az ujonnan beszerzett nedves fát évekre félrerakni. Erre az ideális megoldás az volna, - a borhoz hasonlóan - hogy vagy 10 évre való faanyagot tárolni, és a készletet folyamatosan utánpótolni. Így nem lenne gond a száraz anyag sosem. No persze kinek van erre lehetősége.
A gépi szárítás nagyon jó, de költséges és nem mindenhol elérhető.

[kiscsiszi]

http://ezermester.hu/cikk-2752/Faeszter ... okeszitese

Két bekezdés fogott meg:

Ismertek egyéb, ma már nem igen alkalmazott módszerek is, mint például a 60-70 C fokos alkohol-benzin keverék (80-20% arányban) amelyet egy zárt tartályban adagolnak a szárítandó anyaghoz mindaddig, amíg a vegyi vízelvonás minimális nedvességtartalmú fát nem eredményez.

Amatőr faesztergályosoknál bevált fogás, hogy a frissen kivágott fát a máglyázás előtt teljesen, vagy részben lekérgezik, valamint a bütü teljes felületét mindkét oldalon lenolajjal, paraffinnal átitatják.

[fakéz]

Sziasztok! A korábbi levelezést olvasva a repedő fáról: mindegyik hozzászólásban van igazság. A fakereskedőknél reménytelen próbálkozás már a 60 mm-nél vastagabb kommersz anyagot is keresni. Nem véletlen, hogy a nedves fára fanyalodtak a régi esztergályosok is. Jó néhány régi bútoralkatrészt megnéztem, éppen ilyen szempontból, hogy régen hogyan oldották meg ezt a problémát? Az összeragasztás, tömbösítés nem az igazi, mert a szálváltásnál és a ragasztási vonalakon mindenképpen meg látszik, és már nem természetes a hatás, nem beszélve a tálakról, vázákról! Régen sem szárították ki nagyon a vastag anyagokat. Megesztergálták és kész. Nem nagyon zavarta őket a deformálódás. Persze, bél nem lehetett az anyagban. Egy 80-100 mm-es asztallábon 2-3 mm-es ovalitás csak akkor zavaró, ha újra kell fényezni és előtte le kell csiszolni a régi politúrt.

A nedves anyag " megerőszakolására" tett kísérletem részben eredménnyel járt, de a végső következtetésre még nem jutottam el. Eddigi tapasztalatom:Először egy 150 mm-átmérőjű 80 mm vtg. kőrisfával kísérleteztem. Ez tökéletesen sikerült, semmi deformáció! Ezen felbuzdulva tovább próbálkoztam: a lágyabb szerkezetű anyag ( szivarfa, boróka, tuja) eddig kibírta, hogy az előnagyolt tál külső-belső felületét diszperziós ragasztóval bekentem és a tál nyitott oldalába MDF-korongot illesztettem és így száradt meg a "sablonon". Az is előny, hogy a segédkorongba 50-es zsák furatot készítettem, ezen szabályoztam le a korongot a tál belméretére. Ez a száradás (1-2 hónap!) után nagyon hasznos, mert a gyűrűstokmánnyal központosan megfogható a száradt anyag, a tál külső felületét véglegesre tudtam esztergálni, csiszolni, felületet befejezni. A tálat átfordítva, az aljában kialakított csapon, vagy horonyban már központosan megfogható az anyag. Az MDF-et kiszúrom, majd a tál belsejét befejezem. Ez már 3 db-nál sikerre vezetett--és nem deformálódott később sem az anyag!
Ezek után kipróbáltam ugyanezt élőnedves csertölggyel. Az eredmény: 3 db-nál ugyanaz--szétrepedt a száradás közben. Egyet nem kentem be diszperziós ragasztóval. Természetesen ez repedt el a legjobban. A másik kettőt bekentem kívül-belül, ezek kevésbé repedtek meg.Az egyik betétet teljesen átfúrtam, így belülről is tudott szikkadni, ez repedt meg legkevésbé. Tudatosan egy darab anyagból készítettem a 3 db tálat( 200 mm átmérő, 10 mm falvastagság, 60 mm magasság). Hát eddig jutottam! A végköveztetés még további próbálkozások után jöhet csak. Próbálkozzatok Ti is, hátha együtt megtaláljuk a megoldást! üdv: fakéz

[jmedvegy]

Üdv!

Én évek óta szeszes eljárással dolgozom, ha friss anyagból kell esztergálni. Kicsit macerás, de még egyetlen tál sem repedt el. Egy biztos, itt is ráhagyással kell dolgozni, de alapvetően pár hét elteltével készre munkálható, és a szesz tetszőleges ideig felhasználható, bár idővel hígul.
A lényege minden eljárásnak, hogy a fa a víztartalmát idővel egyenletesen veszítse el, a hirtelen száradás okoz mindig törést.

[kerülő]

Szevasztok,Srácok!
Nagyon helyes,dolgozzatok csak a fával,mindenféle száradási fokozatokban:1 biztos: a fa,eladó alapanyag-segítsétek az erdő tulajdonosakat, minél komolyabb vásárlásaitokkal! Ha ez ügyben kérdéseitek lennének-szívesen állok rendelkezésetekre-kizárólag,megelőlegezett barátságból:

[Mikapu3]

jmedvegy: Hogyan is működik a szeszes eljárásod?

[jmedvegy]

jmedvegy: Hogyan is működik a szeszes eljárásod?

Üdv!

Csak emlékeztetlek, egyszer már személyesen elmeséltem Neked, ezek szerint nem volt annyira érdekes, hogy megjegyezd.
Felraktam a leírást anno a régi mafk-ra is, de mert mindenki "a dugjuk a forgácsba" esküdött, meg "mikro az én megváltóm", hát én meg mentem szépen a magam útján.
Egyébként elsősorban tálakkal működik, próbáltam közben hosszesztergálásra is, de erre alkalmatlan, áztatási időtől függetlenül, bár elképzelhető, hogy évek kellenek kellene ekkor várni, akkor meg mi értelme? De a lényeg az, hogy a rostokban és rostok közt lévő vizet cseréljük le egy másik anyagra, és mivel a restaurátorok erre itt most nem részletezett okok miatt az alkoholt használják, ezért lett ez az alkalmas szer erre. Maga az alapgondolat, még megvan az eredeti cikk, innen származik, jó pár évvel ezelőttről. Az évek alatt kikísérleteztem a saját metódusom, ami teljesen korrekten működik. De nem kívánok továbbra sem vitába szállni a fűrészporosokkal, sem a mikrósokkal, én ezt találtam teljesen korrekt megoldásnak. Ezzel egy nagyobb tál (D=30-40 cm) voltaképpen a vágást követően kb 2-3 hónap múlva már kész, utólag sem kaptam olyan infót, hogy "becsámpásodna".
Egy nagy hátránya viszont van. Szegmentálásos anyagokhoz sem előzőleg, sem utólagosan nem használható.

További szép napot!

[Varifer]

Szia jmedvegy
Engem az érdekelne, hogy milyen szesz az ami neked bevált és hol szerezhetőt be.

Igazad van, lehet hogy e témát nem itt, hanem valahol máshol kellene folytatni, de ezt rábízhatjuk rendszergadiaink bölcsességére, hogy ezt az eszmecserét áttegyék, áttereljék a helyére.

Megtörtént
Miért is vannak moderátorok az oldalon??????

[kiscsiszi]

Sziasztok!

A Jmedvegy által megosztott cikk többféle eljárást is felsorol az első bekezdésben, úgy mint:
1. "Papírzsákban" való tárolás, amely "mikroklímát" alkot a tárgy körül, nem hagyja olyan gyorsan száradni a fát (leggyakrabban alkalmazott, ámde lassú eljárás)
2. Főzés (na most nem vagyok biztos, hogy itt nem a gőzölésre gondolnak)
3. Szappanba áztatás (ez megint valami olyasmi, amit először hallok), amely nem csak a repedések elkerülését segíti, de gyorsítja az esztergálást is, a szappan "kenése" által. (gondolom itt arra gondol, hogy a szerszám végét hűti maga a szappan... vagy ilyesmi)

Magáról az eljárásról (ahogy én kivettem a cikkből):
A lenagyolt tál (a példában: 8 hüvelyk átmérő, 1/2 hüvelyk falvastagság) "denaturált alkoholba" (szeszbe) merül kb 2 óráig (nagyobb tálak hosszabb ideig is), utána 1 órát szárad. Ezek után a tál külséjét és karimáját papírral borítjuk, úgy hogy a papírt visszahajtjuk belülre. Rögzítjük a papírt úgy, hogy a tál belseje levegőhöz juthasson (a külseje értelemszerűen nem). Ez meg is van indokolva, hogy miért szükséges: a belső hamarabb szárad mint a külső, ezáltal húzóerő keletkezik, amely a külső részt zsugorodásra készteti (bevallom azért ez ködös)

Írja továbbá, hogy fém edényt ne használjunk, mert azt az alkohol kikezdi (illetve a nem tömény alkohol, amely vízzel van higítva), illetve milyen alkohol típusokkal kísérletezett, ebből a 95%-os denaturált szesz vált be.

Nagy vonalakban ennyi.

[jmedvegy]

Üdv!

Varifer
Az alkalmazásához bármilyen szesz jó, legyen az etil vagy metil. Gyakorlatilag ugyebár az etil az iható, a másik, a metil, vagy metanol, üzemanyag, és a benne lévő szabad gyökök miatt fogyasztásra alkalmatlan. És persze van a kereskedelmi forgalomban kapható a denaturált szesz, ami az etil alkoholnak egy valmilyen aromás ízesítővel fogyasztásra alkalmatlanná tett verziója. Ez szabadon kapható, én is ezt használom.

Kiscsiszi:
A tál méretét a befogadó edény (ld. vödör) mérete határozza meg. Ha ennél is nagyobb, akkor azt színültig kell megtölteni, és - én legalább is - 24 órán keresztül, kívülről valamilyen nedvesség tartó fóliával befedni, én legalább is így szoktam. Időnként viszont érdemes az alkoholt frissíteni, mivel az áztatások során hígul, másrészt az alkalmazott anyagtól függően el is színeződik. Minél zavarosabb, annál hígabb. Ekkor érdemes feljavítani, vagy új alapanyag után nézni. Én 4 l anyaggal dolgozom, ez megfelelő üvegekben letárolható, gondot nem okoz, ha meg is kell válni tőle, el tudom más célokra használni.
A száradás nem olyan ködös, csak gondold végig. Általában a fa szíjács része a nedvesebb, a belső - geszt - pedig ehhez képest "szárazabb". Amikor pl. egy hasított fél rönkből indulsz ki, pl. síktárcsára felfogatva, először a tál alja készül el, így az alja, ha tetszik a belseje, a szíjácshoz közelibb részhez kerül, míg a tál pereme a geszt részből alakul ki. A szíjács, a rönk külső része, azonos feltételek mellett több vizet képes leadni, ergo jobban zsugorodik, mint a geszt rész, de ez a tál szempontjából annak a belső része, így jön létre az a feszültség, ami vetemedéshez, vagy töréshez vezet . Talán egy magyarázó ábra egyszerűbb lenne, de innen már magad is érted, szerintem.