Biztosan sok embernek nem mutatok újat, de aki még nem próbálta hátha kedvet kap hozzá. Szerintem ez a tál könnyen elkészíthető és mutatós darab. Ezeket általában ajándékba szoktam készíteni. Eddig még mindenkinek tetszett és örült neki. Nem kell hozzá más csak egy megfelelő szélességű deszka, de készítettem már boltban kapható vágódeszkából is. Az alapot kerekre vágom. Az esztergára úgy fogom fel, hogy a síktárcsán lévő fa síkját egyenesre esztergálom és egyszerűen csúccsal nekinyomom. A síkba esztergálást óvatosan kell csinálni nehogy az anyag elforduljon és kimozduljon a központból. Ekkor készítem el a befogó mélyedést is a tokmánynak megfelelő méretre. A lapot egy egyenes deszkára fogott csiszolópapírral húzom tökéletesen egyenesre.
Megfordítva már a tokmányba fogom, amit csak a tál elkészülte után fogok ki. Szintén síkba esztergálás, csiszolás. Ezt a műveletet csak akkor kell megcsinálni ha a deszka nem egyenes. Az mostani esetben egy régi asztallapot használtam, ami kicsit meg volt kajszulva.
A kiszúrási szöget egy ugyan olyan vastagságú hulladék lécen szerkesztettem ki, és ehhez állítottam be a szögmérőt.
A vastagság 20mm lett és 20mm széles karikákat szúrtam ki. Ehhez a 3mm-es kést is beleszámolva 38 fokos szögbe kellett állítani a vezetőt.
A kiszúró késemet egy elhasznált gyalukésből készítettem ami 15mm magas és 3mm széles. Az oldalát ívesen köszörültem meg, hogy ne érjen hozzá az anyaghoz és ne szoruljon be.
A kés nyele elég hosszúnak kell legyen ahhoz, hogy stabilan lehessen tartani, mert hajlamos beleharapni az anyagba. A kést a vezetőnek szorítva lassú fordulaton kiszúrom a karikákat. Mivel a leválasztott karikákat nem tudom levenni a tokmány levétele nélkül, ezért csak a főorsóra akasztom, hogy ne legyen útba. Amikor minddel kész vagyok csak akkor veszem le a gépről és összeragasztom. Az a tapasztalatom, hogy ha elforgatom a szálakat mutatósabb a tál és ha van egy kis elcsúszás nem látszódik annyira mintha szálirányba ragasztanám.
Ha jól állítottam be a szöget akkor szinte kész tálat kapok a ragasztás után. Így könnyebb a készre esztergálás.
Készre csiszolás után nedves szivaccsal áttöröltem, hogy a víz felhúzza a szálakat. Száradás után ismét átcsiszoltam 500-as csiszoló papirral mindkét irányba forgatva. Ezt azért tettem mert pácolni akartam vizes páccal. Kicsit féltem tőle mert nem tudtam hogyan fog viselkedni a már majdnem kész tál. Ha nagyon elkajszul akkor nem tudom majd rendesen befejezni.
Szerencsére a fa "jól viselkedett" ezért minden úgy sikerült ahogy elképzeltem. A pác száradását hőlégfúvóval segítettem óvatosan. Száradás után ismét megcsiszoltam 500-600-as papírral kicsit erősebben, hogy az erezet jobban kijöjjön, majd leviaszoltam.
A karácsonyi készülődés és az ünnep alatt 3 db ilyen tálat készítettem, amiből kettőt el is ajándékoztam. Erre viszont a feleségem rátette a kezét és azt mondta, hogy mostmár ideje lenne ha neki is maradna egy.
.
