Magyar amatőr faesztergályos klub - fóruma!

Leszúráskor lett vékony az alja? Ezt nem értem.
Eddig minden tálat úgy készítettem, hogy először az alját, azon csapot vagy fészket esztergálva, majd átfordítva a csapon vagy a fészekben megfogva csináltam meg a belsejét.
Igaz, ez a darabod nem keresztszálú. Először megcsináltad a belsejét, majd a talpát leszúrással próbáltad? Nos így garantált a képen látható eredmény, ha a fenéken kicsi a falvastagság. A fenékre merőleges szál nekem a hasonló esetekben mindig kiszakadt. Ha csapos (kiálló) talpat, tehát nagyobb talpvastagságot készítesz, azzal elkerülheted ezt a hibát. A másik lehetőség, hogy sík talpat szeretnél, haladsz egyre beljebb a leszúrással, mikor úgy érzed, hogy hamarosan átszakad, akkor megállítod a gépet, kézifűrésszel levágod a fenéktől kicsit messzebb, majd csiszológéppel (pl. flexben gumitányéros csiszolókorong) lecsiszolod a kiálló részt.

Nos, nálam minden tárgy a következő képpen készül, a jelenleg rendelkezésre álló technológiák miatt:

1. Nagyolással leszedem a fát kör alakúra, két csúcs között.
2. Az egyik befogó felőli oldalát leszúró késsel kialakítom, itt képzek egy kb 7-8 mm-es, 6 cm átmérőjű részt. Erre azért van szükség, mert a fa-befogómra egy 6 cm átmérőjű, 7-8 mm mély üreg van esztergálva. Tehát ez a kialakítás pont belepasszol a befogómba, amely a síktárcsára van csavarozva. Amikor tehát a befogó és a ledurvázott fa találkozik, pontosan passzolnak, de ezen kívűl kap még két csavarnyi biztosítást is alulról.
3. Széles, és lapos fa esetén (mint pl. ez a tál), nagyjából kialakítom a külső formát. A facsavar miatt elhagyok kb 5-10 mm-t a befogótól, biztos ami biztos alapon. Itt leszúró késsel beszúrok, itt lesz a tál alja.
4. Kiüregelem a formát, szükség esetén a külsőn is tudok még alakítani.
5. Csiszolás után leszúrom a tálat a megkezdett helyen. Enyhén befelé tartom a kést, hogy a tál alja ne teljesen sík, hanem inkább homorú legyen. Így sík felületen is biztosan áll majd.

Próbáltam az általánosan elfogadott irányelvek szerint is, tehát átfordítani a tálat, és úgy kialakítani az alját, de megfelelő rögzítés hiányában egyenlőre ez nem megy.

Aha. Próbáld ki ezt a menetet is: (1) két csúcs közt nagyol és mindkét végét a meghajtó és forgó csúcsig merőlegesre, illetve egyik végén elkészül a csap, ami majd a fatokmányba megy. (2) Csúcsok közül ki, a csap be a fatokmányba, sőt csavarral is erősítés. Tálbelseje elkészül, fenék oldalon megindul a leszúrás. EDDIG azonos. (3) Most viszont a leendő végleges tálfenéktől akár egy cm-rel is messzebb indítsál új leszúrást és itt, a tálfenéktől messze szúrd le a tálat. Most fenéken a teljes anyagvastagság 1-2 cm. Ilyen anyagvastagságnál a fenék egészen biztosan nem szakad át, annak ellenére sem, hogy a szálirány a fenékre merőleges, aminél ennek nagyobb az esélye. (4) Szerencsés, ha van mégy egy tányérod amit a főtengelyre fel tudsz tenni, illetve amely tányérra a készülő tálnál nagyobb átmérőjű fát, rétegeltlemezt, MDF lapot, ... valamit erősítesz, a lehető legnagyobb átmérőnél leszabályozod körbe és síkra és ez lesz az a tokmányod, amelyre tálaidat a szájuknál fogva tudod feltenni. A most készült tokmányon tehát készítesz olyan csapot, amire kívülről a tál szája éppen rápasszol. Demeter és más profik szerint már 1 mm-es (!) csaphossz is elég. Persze ha több, akkor könnyebb. Az aktuális tálszájhoz próbálgatással minél pontosabban illeszted a csapot, amire a tálszájnak úgy kell tudjon felfeszülni, hogy a tál szét nem reped, mégis fixen áll rajta. (Pesze a tálszáj ez esetben nem lehet erősen szétterülő fajta, csak szájközelben függőleges falú.) (5) Most nekitolod a szegnyerget a forgócsúccsal a tálfenéknek és ezzel szorítást adsz, amitől a tál a fatokmány csapjáról lehetetlen, hogy lejöhessen még esztergálás közben sem.
folyt. köv.

folytatás:
(6) A tálfeneket szép kényelmesen holkerkéssel olyanra alakítod, amilyenre jól esik. Fenére merőleges szálirány esetén ne akarjál nagyon vékony fenékvastagságot, maradj 3-5 mm fölött. (7) ahogy haladsz befelé, csak a forgócsúcs közvetlen közelében marad egy kicsi rész, amivel már nem kell bravúroskodni, hanem a csúcsot hátrahúzva azt alkalmas késsel, bicskával, holkervésővel szép óvatosan kézzel levésed, lefaragod. Vagy fúróba fogott valamilyen csiszolóeszközzel lecsiszolod. (8) Kész, öröm, felületkezelés.
Fakéz azzal adta át nekem a gépet 2010 novemberben három csőtokmánnyal, egy tányérral, egy hajtó és egy forgócsúccsal, hogy ezek segítségével mindent meg lehet csinálni. Elődeink ezekkel mindent meg tudtak csinálni. Persze a 4 pofás gyűrűstokmány nagy segítség. Ez utóbbihoz eddigi tudásom szerint ez http://www.uni-max.hu/4-pofas-tokmany-100-mm/d a legolcsóbb, és megfelelő megoldás. (Nemrég vettem ilyet: jó.) A 125-ös nagytestvére pedig igazán erős jó eszköz.