Affene

[Mikapu3]

Jó pap holtig tanul.
Jó hogy mondod, hogy hogyan kell(ene). Eddig ha láttam hogyan csinálod, az semmiben sem hasonlított arra, amit arról írtál, hogy hogyan kellene.

[kovi]

Sziasztok!

Jókat derülök Mikapu hozzászólásain!
Már amiket fakéznek szokott írni.

Ezzel az egyszerű szerkezettel meg is lehet szüntetni a veszélyt.


Üdv

Kovi

[Mikapu3]

Nem sikerül minden. Ez átszakadt.
Viszont igyekszem menteni a menthetőt. Az aljából lett kis tálka, a tetejénél is leszabályoztam a szakadt részt. Még nem tudom mi lesz belőle, de nem dobom el, mert nagyon tetszik. Így olajozás után füstölve (ammónia) érdekes, hogy nem csak barna, de sötétzöld színek is keletkeztek.

[kiscsiszi]

Tegnap átestem a tűzkeresztségen.
Egy korhadt fűzfa rönkből szerettem volna valamit készíteni, gondoltam, ilyet sem csináltam még, miért ne?
Szépen alakult egy rövid szárú boroskehely, magam is meglepődtem, hogy ahhoz képes, hogy fűzfa, illetve, hogy eléggé korhadt, mégis milyen szépen lehet vele dolgozni (Mikapu akác és tölgy tumorjai/golyvái buzdítottak rá, hogy ilyennel kísérletezzem).
A belső üregelés megvolt, kialakítottam a külső formát, már csak csiszolni kellett, amikor úgy gondoltam, "eh, ez még nem elég mély, mélyítsünk még rajta...."
No, ezt nem kellett volna, s főleg nem gyűrűs késsel. Amint egy kicsit nekifeszítettem a kést a pohár belsejének, az 3 részre robbant, a szó szoros értelmében. Még szerencse, hogy nem a forgásirány előtt álltam.
Vidám kacaj és hagytam az egészet ott, ahol volt, és a közelgő telet várva, ittam egy kupica szilvapálinkát inkább.

[Mikapu3]

Igen, mikor belül kész, már csak kívül szabad simogatni, belülre visszatérni kockázatos.

[Pozsi]

Ismeretlen fa, afféle affene, mert az alja túl vékonyra sikerült leszúráskor, kiszakadt
Lenolajjal kezelve

Leszúráskor lett vékony az alja? Ezt nem értem.
Eddig minden tálat úgy készítettem, hogy először az alját, azon csapot vagy fészket esztergálva, majd átfordítva a csapon vagy a fészekben megfogva csináltam meg a belsejét.
Igaz, ez a darabod nem keresztszálú. Először megcsináltad a belsejét, majd a talpát leszúrással próbáltad? Nos így garantált a képen látható eredmény, ha a fenéken kicsi a falvastagság. A fenékre merőleges szál nekem a hasonló esetekben mindig kiszakadt. Ha csapos (kiálló) talpat, tehát nagyobb talpvastagságot készítesz, azzal elkerülheted ezt a hibát. A másik lehetőség, hogy sík talpat szeretnél, haladsz egyre beljebb a leszúrással, mikor úgy érzed, hogy hamarosan átszakad, akkor megállítod a gépet, kézifűrésszel levágod a fenéktől kicsit messzebb, majd csiszológéppel (pl. flexben gumitányéros csiszolókorong) lecsiszolod a kiálló részt.

Nos, nálam minden tárgy a következő képpen készül, a jelenleg rendelkezésre álló technológiák miatt:

1. Nagyolással leszedem a fát kör alakúra, két csúcs között.
2. Az egyik befogó felőli oldalát leszúró késsel kialakítom, itt képzek egy kb 7-8 mm-es, 6 cm átmérőjű részt. Erre azért van szükség, mert a fa-befogómra egy 6 cm átmérőjű, 7-8 mm mély üreg van esztergálva. Tehát ez a kialakítás pont belepasszol a befogómba, amely a síktárcsára van csavarozva. Amikor tehát a befogó és a ledurvázott fa találkozik, pontosan passzolnak, de ezen kívűl kap még két csavarnyi biztosítást is alulról.
3. Széles, és lapos fa esetén (mint pl. ez a tál), nagyjából kialakítom a külső formát. A facsavar miatt elhagyok kb 5-10 mm-t a befogótól, biztos ami biztos alapon. Itt leszúró késsel beszúrok, itt lesz a tál alja.
4. Kiüregelem a formát, szükség esetén a külsőn is tudok még alakítani.
5. Csiszolás után leszúrom a tálat a megkezdett helyen. Enyhén befelé tartom a kést, hogy a tál alja ne teljesen sík, hanem inkább homorú legyen. Így sík felületen is biztosan áll majd.

Próbáltam az általánosan elfogadott irányelvek szerint is, tehát átfordítani a tálat, és úgy kialakítani az alját, de megfelelő rögzítés hiányában egyenlőre ez nem megy.

Aha. Próbáld ki ezt a menetet is: (1) két csúcs közt nagyol és mindkét végét a meghajtó és forgó csúcsig merőlegesre, illetve egyik végén elkészül a csap, ami majd a fatokmányba megy. (2) Csúcsok közül ki, a csap be a fatokmányba, sőt csavarral is erősítés. Tálbelseje elkészül, fenék oldalon megindul a leszúrás. EDDIG azonos. (3) Most viszont a leendő végleges tálfenéktől akár egy cm-rel is messzebb indítsál új leszúrást és itt, a tálfenéktől messze szúrd le a tálat. Most fenéken a teljes anyagvastagság 1-2 cm. Ilyen anyagvastagságnál a fenék egészen biztosan nem szakad át, annak ellenére sem, hogy a szálirány a fenékre merőleges, aminél ennek nagyobb az esélye. (4) Szerencsés, ha van mégy egy tányérod amit a főtengelyre fel tudsz tenni, illetve amely tányérra a készülő tálnál nagyobb átmérőjű fát, rétegeltlemezt, MDF lapot, ... valamit erősítesz, a lehető legnagyobb átmérőnél leszabályozod körbe és síkra és ez lesz az a tokmányod, amelyre tálaidat a szájuknál fogva tudod feltenni. A most készült tokmányon tehát készítesz olyan csapot, amire kívülről a tál szája éppen rápasszol. Demeter és más profik szerint már 1 mm-es (!) csaphossz is elég. Persze ha több, akkor könnyebb. Az aktuális tálszájhoz próbálgatással minél pontosabban illeszted a csapot, amire a tálszájnak úgy kell tudjon felfeszülni, hogy a tál szét nem reped, mégis fixen áll rajta. (Pesze a tálszáj ez esetben nem lehet erősen szétterülő fajta, csak szájközelben függőleges falú.) (5) Most nekitolod a szegnyerget a forgócsúccsal a tálfenéknek és ezzel szorítást adsz, amitől a tál a fatokmány csapjáról lehetetlen, hogy lejöhessen még esztergálás közben sem.
(6) A tálfeneket szép kényelmesen holkerkéssel olyanra alakítod, amilyenre jól esik. Fenére merőleges szálirány esetén ne akarjál nagyon vékony fenékvastagságot, maradj 3-5 mm fölött. (7) ahogy haladsz befelé, csak a forgócsúcs közvetlen közelében marad egy kicsi rész, amivel már nem kell bravúroskodni, hanem a csúcsot hátrahúzva azt alkalmas késsel, bicskával, holkervésővel szép óvatosan kézzel levésed, lefaragod. Vagy fúróba fogott valamilyen csiszolóeszközzel lecsiszolod. (8) Kész, öröm, felületkezelés.
Fakéz azzal adta át nekem a gépet 2010 novemberben három csőtokmánnyal, egy tányérral, egy hajtó és egy forgócsúccsal, hogy ezek segítségével mindent meg lehet csinálni. Elődeink ezekkel mindent meg tudtak csinálni. Persze a 4 pofás gyűrűstokmány nagy segítség. Ez utóbbihoz eddigi tudásom szerint ez http://www.uni-max.hu/4-pofas-tokmany-100-mm/d a legolcsóbb, és megfelelő megoldás. (Nemrég vettem ilyet: jó.) A 125-ös nagytestvére pedig igazán erős jó eszköz.

[Mafk.Admin]

Kérlek bennetek használjátok az

idézetet

és itt a fórumon tárgyaljuk ki a szakmai kérdéseket, ne a képek alatt.
Megértéseteket és segítségeteket köszönöm.

[kiscsiszi]

Köszönöm Admin, köszönöm a tanácsokat Miklós!
Következő alkalommal megpróbálkozom ezzel az eljárással.

[Mikapu3]

Kiscsiszi: Szívesen.
Meg van a láttam valamit emlékszem valamire, de mire is? Szóval a tálamat a fenék befejezéséhez szigetelőszalaggal erősítettem a tányérhoz erősített fatokmányhoz. A legalább leheletnyi (1 mm) csap helyett. Okoztam is némi derültséget a fehérvári találkozón ezzel a különös (gyagya) megoldással. Igaz, működött a dolog a forgócsúccsal megtámasztás mellett, de azért a tálszájba illeszkedő csappal sokkal egyszerűbb, pontosabb, biztonságosabb.

[sjozsi]

Sziasztok!
Ebben a témában már régen publikáltam. Egy nyárfa kelyhet készítettem, éppen abban a stádiumban volt, amire Fakéz azt mondaná, hogy most már érdemes lenne elb@... Hát nekem sikerült.